Az áttörés 100. évfordulójának tiszteletére az Endresz Csoport Egyesület és a Jobb Komáromért Polgári Társulás kezdeményezésére a képviselő-testület Komáromot az „összetartozás városának” nyilvánította. 1919--ben a csehszlovák hadsereg elkezdte a Vix-jegyzékben odaítélt területek elfoglalását. A magyarok számára egyértelművé vált, hogy az ideiglenesnek gondolt csehszlovák megszállás állandósult, ezért április 30-ról május 1-jére virradóan több ponton támadást indítottak a megszállt városrész visszafoglalására.

A dél-komáromi, tatai és győri vagongyári munkásokból, tatabányai bányászokból, vörös katonákból, háborúból hazatért, és leszerelt katonákból álló 1700 - 3000 fős csapat megtámadta a csehszlovák helyőrséget. Kezdetben sikeresen nyomultak előre, de hajnalban a megszállók Érsekújvár felől a vasúton erősítést kaptak és megkezdték a két tűz közé került és lőszerhiánnyal küzdő támadók visszaszorítását. A hidakon és a Dunán menekülők közül a csehszlovák legionisták sok embert agyonlőttek, az Erzsébet-szigeten muníció nélkül maradt támadókat pedig egytől egyig kíméletlenül felkoncolták. Az áldozatokat 1919. május 4-én temették el az észak-komáromi katolikus temetőben. Sír-juk fölé 1929-ben síremlék került, a vasúti Duna-híd déli hídfőjénél pedig Komárom Város Tanácsa 1959. május 1-jén avatott emlékművet.

Tiszteletükre április 28-án több emlékmisét mondattak, míg április 30-án „Vérrel vagy érvvel” címmel emlékkonferenciát szerveztek. Május 1-jén az észak-komáromi katolikus temető volt koszorúzás, szintén ezen a napon emléktáblát avattak az Erzsébet híd déli hídfőjénél, ahol Georg Spöttle a Nézőpont Intézet elemzője és dr. Molnár Attila polgármester szólt az egybegyűltekhez. A vasúti hídnál pedig emlékkeresztet állítottak, itt Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke és Czita János alpolgármester mondott beszédet. Közreműködött többek között Boráros Imre Kossuth-díjas színművész.